Ha 1899-ben elmondod egy fizikusnak, hogy 1999-ben, száz év múlva, a világ minden táján műholdakról sugárzott mozgóképeket nézünk odahaza; hogy hihetetlen erejű bombák fenyegetik fajunk fennmaradását; hogy antibiotikumok segítségével úrrá leszünk a fertőző betegségeken, de a betegségek visszatérnek; hogy a nőknek szavazati joguk lesz és fogamzásgátló tablettákat használnak; hogy milliók repülnek minden pillanatban olyan gépeken, melyek fel- és leszállnak emberi beavatkozás nélkül; hogy bárki átrepülheti az Atlanti-óceánt 3000 km/h sebességgel; hogy az emberiség Holdra száll, majd elveszti érdeklődését; hogy mikroszkóppal meglátjuk az atomokat; hogy mindenkinél pár dekás drótnélküli telefon lesz, mellyel a világ bármely pontján beszélgethet; és hogy ezeknek a csodáknak a nagy részét postabélyegnél kisebb szerkezetek irányítják, melyek egy kvantummechanika nevű elmélet alapján működnek — ha mindezt elmondod, a fizikus csaknem biztosan őrültnek nevezett volna.
Michael Crichton: Idővonal
